Add ajándékba a játék és a tudás örömét!

Na, basszus, már megint káromkodik a gyerekem…

2019. május 24. - Okosodj Velünk

Szülőként az ember megpróbálja a lehető legjobb nevelést adni a gyerekének, ám megesik, hogy ő maga sem tudja, mihez is kezdjen egy-egy helyzettel. A káromkodás az például pont ilyen. Mindenhonnan azt halljuk, hogy mennyire rossz, ha valaki káromkodik, mert neveletlenségre utal. De tényleg ez a helyzet? Tényleg meg kéne tiltsuk a gyerekeinknek, hogy néha kimondjanak mindent, amit csak szeretnének?

Miért káromkodik a gyerek?

Újdonság. Menő. Mások is csinálják. Ha minden társa körülötte ilyen szavakat használ, akkor ő is ezeket fogja használni, nehogy kimaradjon valamiből. Ezekkel a szavakkal fogja megpróbálni kifejezni, ha frusztrált, vagy ha valami bántja őt, esetleg ha ő maga akar bántani valakit. Illetve olyan is van, hogy pontosan azért használják ezeket a szavakat, mert egy erősebb reakciót tudnak kiváltani a szüleikből, és így akarják felhívni magukra a figyelmet. És igen, a gyerekek teljes mértékben tisztában vannak vele, hogy ezek a szavak bántóak, maximum azt nem tudják mennyire…

Egyáltalán van, aki nem káromkodik?

Persze, előfordul. Én is találkoztam már olyan emberekkel, akik buddhista papok nyugalmával álltak szinten minden élethelyzethez. De azért ez nem gyakori, és legyünk őszinték: velünk, szülőkkel is megesik, egyszer-egyszer kicsúszik a szánkon egy csúnya szó. De van ezzel baj, kérdem én?

Az biztos, hogy a gyerekeinket nem tudjuk elszigetelni a káromkodásoktól. (Kivéve, ha sohasem engedjük ki a lakásból… de abba beleőrülnék.) Hallani fog csúnya szavakat szinte már az óvodától kezdve. A csoporttársaitól, a nevelőitől, a buszvezetőtől, a nénitől a sarki boltban és még sorolhatnánk. És ha már hallja, valószínűleg használni is fogja őket, ez egy olyan folyamat, amit nem lehet kikerülni. Már pedig ha kikerülni nem tudjuk, akkor meg kell tanulni kezelni!

Dr. Emma Byrne, a „káromkodás szakértője” szerint nem csupán hagynunk kéne, hogy a gyerekeink káromkodjanak, de igenis beszélnünk is kellene velük róla. Hiszen nem az számít, hogy milyen szavakat mondanak ki, hanem hogy ezek a szavak milyen hatást váltanak ki másokból.

Ezért ahelyett, hogy mondjuk rákiabálunk a gyerekre, amikor egy csúnyábbnak ítélt szót kiejt a száján, üljünk le vele, és beszélgessünk el róla, hogy egy olyan szó milyen hatást válthat ki az emberekből. Sőt, Dr. Byrne odáig megy, hogy igazából nekünk kéne otthon megtanítani már egészen fiatalon a gyerekeinket káromkodni, mert az sokkal jobb, mintha az iskolában hallja ezeket a szavakat, és nem is tudja, mit jelentenek.

insulting.jpg

Aki káromkodik, bunkó?

Persze, ez is előfordulhat. De nem feltétlenül. Minden a kontextustól függ. Kutatók egy csoportja bebizonyította, hogy azok az emberek, akik káromkodnak, sokkal inkább őszinték. Amikor valaki nem törődik azzal, hogy szalonképesre alakítsa a mondandóját, úgy valószínűleg az álláspontját sem torzítja el. Donald Trump például a választási beszédeiben többször használt csúnya szavakat, ennek ellenére – vagy épp pont ezért – őt ítélte meg őszintébbnek az amerikai nép.

Szóval mit tehetünk? Beszélgessünk el a gyerekünkkel. Ne féljünk attól, hogy túl fiatal, és nem fogja érteni a szavak hatását és értelmét. Érteni fogja. (ahogy mondani szokták: nem hülye ez, csak gyerek) Mondjuk el nekik részletesen, mit jelentenek a szavak, mikor használhatja, és mikor kerülje őket, és ami a legfontosabb: mutassunk jó példát. És ez bizony néha nehezebb, mint gondolnánk. Én például autó vezetés közben szoktam igen csúnya szavakat használni. Vagy amikor teljesen elszakad a cérna a fejemben hétköznap délután, mert a srácok többszöri kérésem ellenére sem ülnek le megírni a házi feladatot, vagy simán csak „alkalmi süketek” :)

Ha pedig vannak olyan kifejezések, amiket különösen zavarónak érzel, és szeretnéd, ha nagyon gyorsan leszokna róla, akkor pedig van egy visszataszító, ámde igen hatásos technika erre. Egy vizualizációs gyakorlat: mondd meg a gyereknek, hogy képzelje el, ahogy minden dolog, ami elhagyja a száját, valóban elhagyja a száját. Fúj!

Basszus, a te gyereked káromkodik? Hogyan állsz ehhez a kérdéshez? Beszélgessünk róla a kommentek között:)

A bejegyzés trackback címe:

https://okosodjvelunk.blog.hu/api/trackback/id/tr8814842578

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.