Add ajándékba a játék és a tudás örömét!

Felvételi előkészítők – meddig terhelhetjük a gyerekeket?

2018. október 05. - Okosodj Velünk

A legutóbbi cikkben a gyerekek fizikai terheivel, pontosabban az iskolatáska súlyával foglalkoztunk, most viszont egy picit átvitt értelemben beszélnék a terhekről: fiaim hatodik osztályba léptek, így lassan aktuálissá vált a felvételi és a felvételi előkészítő kérdése. Szükség van-e erre, és ha igen, meddig szabad elmenni a különórákban? Szubjektív beszámolóm következik.

Hármasikreim vannak, három fiam, minden szeptember háromszoros kiadást jelent: háromszor annyi tankönyv, tanszer, iskolacucc. És háromszor annyi gondolkodnivaló.

Idén a hatodik osztályba léptek, és sok családhoz hasonlóan nálunk is felmerült a kérdés, hogy folytassák majd az általános iskolát, vagy jövőre már menjenek el hatosztályos gimnáziumba? Ha az utóbbit választjuk, akkor természetesen felvételizni kell, amire viszont nem árt alaposan felkészülni. És mi lehetne erre jobb lehetőség, mint egy gimnáziumi felvételi előkészítő tanfolyam?

Úgyhogy utánajártam, és kis híján sokkot kaptam:

A gimnáziumi felvételi előkészítők ára elég nagy szórást mutat, van néhány alkalmas felkészítő húszon-egynéhány ezerért és van 3-4 hónapos felkészítő ötvenezer forintért is.
Gyerekenként.
Ez esetünkben 150.000 forint kiadást is jelenthetne.

Szerencsések vagyunk, mert ha nagyon akarjuk, ki tudnánk kalkulálni a családi kasszából az összeget, bár azért megéreznénk. Ami miatt mégis nemet mondtam az előkészítőre, az a plusz terhelés: a különóra ugyanis szombatonként reggel, vagy hétköznap délutánonként van, vagyis a gyerekeknek a teljes hétvégéje odalenne, hiszen szombaton (is) iskolában vannak, vasárnap pedig muszáj megírniuk a leckéket, amit a „rendes”- és a különórákon kaptak.
Én úgy gondolom, hogy ennyit nem ér a dolog…

thought-2123970_1280.jpg

Szükség van-e egyáltalán felvételi előkészítőre?

Réges régen azt gondoltam, hogy felvételi előkészítő csak azoknak kell, akik el vannak maradva a tananyaggal, vagy épp ellenkezőleg, akik annyira eminensek, hogy a felvételin is 130%-ot akarnak letenni az asztalra. Az én fiaim egyik kategóriába sem esnek bele. Ám nem sokkal később felhívták rá a figyelmemet, hogy nem egészen így van a dolog: ma már az iskolai tananyag nem elég ahhoz, hogy a gyerek bekerüljön egy jobb gimnáziumba. A „nem jobb“ gimnázium nem elég ahhoz, hogy bekerüljön egy egyetemre, legalábbis állami támogatású képzésre semmiféleképpen. Mese nincs, a „boldog diákévek“-nek vége, és ha srácok tényleg el akarnak érni valamit az életben, mostantól fogva egy versenyistállóban érezhetik magukat. Bevallom őszintén, szomorú vagyok, sajnálom őket, és sokkal jobban örülnék, ha még sokáig az én kis fiacskáim maradnának, akik szabadon lehetnek gyerekek... csak meg ne tudják, mert akkor hiába adom az anyai szigort, hogy tanulni, tanulni, tanulni!

 A mi megoldásunk...

Azt már fentebb írtam, hogy közösen úgy döntöttünk: a fiúkat végül nem írattuk be egyetlen csoportos felvételi előkészítőre sem, mert nem akartuk feláldozni minden hétvégéjüket csak azért, hogy még többet tanuljanak. (Bár, jobban belegondolva... minden szombaton csend lenne itthon... hmm... J

A mi családunkban a megoldásnak 2 része van: egyrészt megkérdeztük néhány pedagógust, hogy terveznek-e különórákat, vagy tudnak-e segítséget adni, hogy jobban felkészülhessenek a gyerekek az érettségire, illetve ezzel párhuzamosan megbeszéltük a srácokkal, hogy semmi nincs veszve, ha idén nem veszik fel őket, és 2 évig még az általános iskolában maradnak. Felvételizni viszont muszáj lesz elmenniük, már csak azért is, hogy egy kis vizsgarutint szerezzenek: 2 év múlva már tényleg élesben megy majd!

Nektek járnak felvételi előkészítőre a gyerekek? Mi a véleményetek róla? Szívesen meghallgatom a  nálam sokkal rutinosabb szülők véleményét!

A bejegyzés trackback címe:

https://okosodjvelunk.blog.hu/api/trackback/id/tr9214283481

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

zelmavagyok · http://sikospálya.blog.hu 2018.10.06. 19:44:40

Az én gyerekem járt egyfajta felvételi előkészítőre, ami szombaton délelőttönként volt, szerencsére jó közlekedésre a lakásunkhoz, így az első önálló, BKK-s közlekedés is ennek kapcsán történt. (Én nem értem rá szombat délelőttönként ott ülni, vagy kísérni és érte menni :)). Az előkészítő abból állt, hogy minden délelőtt megírtak egy komplett felvételi feladatsort, majd megbeszélték egy tanárral, hogy mit kellett (volna) írni és miért. Ennek folyamán kiderült, hogy a fiamnak egész matek-fejezetek hiányoznak, amit nem tanultak, egyébként sem a matek volt a fő erőssége. Az előkészítőn egyéb oktatás és lecke nem volt. Találtunk (a családban) egy matek-tanárt, aki heti egy alkalommal tanította, gyakorolta vele az "új anyagot" és kicsit a régit is, illetve kikötötte, hogy tekintettel a szűk határidőre, egy további alkalommal egyedül is gyakorolnia kell, akkor már csak kb. két hónap volt a felvételiig. Én azthiszem, ezek az egyedül-matekozós alkalmak voltak azok, amelyek során a fiam feltette magának a kérdést, hogy tényleg akar-e ő gimnáziumba menni, és igent válaszolt rá, ő, magának, négyszemközt. Kétségtelenül egy sajátos időszak volt ez a pár hónap szeptembertől januárig, de nem vált egy megerőltető rémálommá, nem nyúztuk-nyüstöltük, talán a szombat reggeli korán kelés volt a legnagyobb "sérelme", igyekeztünk a hétvégét legalább szombat déltől vasárnap estig "megőrizni" hétvégének. Akkor csak írásbeli felvételi volt, amin egyetlen helyen, egy ülésben túlesett, izgult persze, de nem egészségtelenül. 3 gyakorló gimnáziumba is felvették, a legközelebbit választotta. Egy évvel túl az érettségin azt mondom, ez volt az egyik legjobb közös döntésünk. Az általános iskolája ideges-kiégett, tanárok által "biztosított" demoralizáló punnyadtság helyett pezsgő iskolai életbe cseppent, és ez így volt 7 évig, mert nulladik nyelvi évvel kezdett. Osztályközösségük a hosszú együttlétből adódóan "sokat megélt" együtt, végül egy összetartó társasággá alakult, olyan mélyen megismerve és segítve egymást, ami egy életben is ritkán adatik.

Okosodj Velünk · http://okosodjvelunk.hu/ 2018.10.06. 20:10:12

@zelmavagyok: köszönöm, hogy megírtad Ti hogy éltétek meg ezt az időszakot. Nagyon tetszett, hogy a gyereked feltette magának a kérdést, hogy akarja -e egyáltalán ezt az egészet. Ez egy hihetetlenül fontos kérdés. Ezt a kérdést én magamnak is felteszem - nem is egyszer