Add ajándékba a játék és a tudás örömét!

Miért fejlesztjük a gyereket?

2017. október 20. - Okosodj Velünk

Érdekes beszélgetésbe bonyolódtam a napokban egy ismerősömmel, aki gyerekek fejlesztésével is foglalkozik. A motiváció volt a beszédtéma; hogy miért is fejlesztik a szülők a gyerekeket. Vajon mi a szülők célja? Elsőre a kérdés igencsak sután hangzik, ugye? Miért is ne fejlesztenék gyermekeik képességeit?! És vajon a gyerekek mennyire kedvelik a szülők ilyen irányú terelgetését? Kiderül a mai cikkből.

Miért fejlesztjük a gyerekeket? Azért, hogy jobbak legyenek. De minél jobbak? Vagy kinél?

A oldal

„Azért fejlesztjük a gyereket, mert szeretnénk, ha az életben megállná a helyét. Bár jó oktatást kap az iskolában, de úgy gondoljuk, hogy számtalan készség van, aminek a fejlesztésre nem fektetnek elég hangsúlyt. Fontos például, hogy már kiskorában játékosan tanuljon nyelveket, mozogjon, fejlesszük a reflexeit, és a szem-kéz koordinációt. Külön foglalkozunk a memória fejlesztésével is, hogy könnyebben menjen a tanulás, és később, egyetemista korában se legyen túl nagy kihívás a vizsgaidőszak. Látszik rajta, hogy imádja a matekot, jól is megy neki, ezért elég sok matematikai társasjátékot kap. Remélem, hogy később pénzügyi területen kamatoztatja a tehetségét, és jó érzés, hogy ezt már most, kiskorában megalapozhatom.”

B oldal

„A gyerek nagyon jó a humán tárgyakból, de matematikából komoly elmaradásai vannak. Egyszerűen nincs érzéke a számokhoz, szerintem ezt tőlem örökölte (nevet). Én emiatt nem aggódnék, max nem ilyen irányba tanul tovább, de sajnos a jegyein is látszik a dolog, és nem szeretném, ha emiatt nehézségei lennének. A matek kész rémálom, az otthoni leckeírást mindig az utolsó pillanatra hagyja. Azért veszek neki fejlesztő játékokat, hogy felzárkózzon, és az állandó korrepetálás helyett végre azokkal dolgokkal foglalkozhasson, amivel ő szeretne – legyen az iskolai tantárgy, vagy iskolán kívüli tevékenység.”

Mi a közös a két szülőben?

Mindkettő a legjobbat akarja a gyermekének, és mindkettő úgy érzi – nagyon helyesen! – hogy a játékos fejlesztés fontos szempont a gyermek jövője szempontjából.

Mi a különbség a két szülő közt?

Az egyikük azért vesz fejlesztő játékokat, hogy a gyerek kiemelkedjen, míg a másik azért, hogy felzárkózzon. Az egyikük előre gondolkodik, a másik egy fennálló problémát próbál megoldani.

Természetesen mindkettő nagyon fontos, egyik szülő sem „jobb” a másiknál, csupán más a hozzáállásuk. Én úgy gondolom, hogy mindkettőben van igazság: az a jó, ha segítünk a gyereknek, amikor le van maradva valamiben, ugyanakkor azt is figyeljük, hogy mi az, ami igazán érdekli, mi az a tehetség, vagy képesség, amire támaszkodhat a jövőben. Mert lehet, hogy matekból felhúzzuk az átlagos szintre, de minden gyerekben ott szunnyad valami, amiben átlagoson felül tudna teljesíteni… A magam részéről ugyan ezt teszem nap, mint nap. A három fiúgyermekem teljesen különböző képességekkel bír…. ikerség ide, vagy oda :)

dice.jpg

Mit szólnak a srácok ahhoz, hogy a szüleik folyamatosan „okosítják” őket?

Láttam már mindenféle hozzáállást a játékboltban; néhány szülő nem tűr beleszólást a dologba. Szerinte erre szükség van és kész! Megveszi a gyereknek a legjobbnak ítélt játékot, pedig elég gyorsan és egyértelműen leolvasható a gyerkőc arcáról a „kit érdekel” hozzáállás. Ilyenkor eltűnődöm azon, hogy vajon valóban fognak – e játszani az adott játékkal, vagy csak egy újabb kacat lesz belőle a polcon. A kérdés persze ebben az esetben költői. És vannak esetek (nem is kevés), amikor éppen a fiatalok húzzák be a játékboltba a szüleiket, nagyszüleiket. Nem is olyan régen egy 10 éves fiúcska olyan lelkesen mutogatta a nagypapájának a kétszemélyes logikai játékokat, hogy egyik ámulatból estem a másikba. Érdeklődő volt, jókat kérdezet és szinte az összes játék lázba hozta; legyen az egyszemélyes logikai fejlesztő vagy egy nagytáblás stratégiai társasjáték.  A saját tapasztalatom a következő: látom, hogy a mai tinédzserekkel is megszerettethetjük a jó stratégia vagy logikai játékokat. Mi rendszeresen játszunk otthon; néha a gyerekekkel, néha csak kettesben. A srácok egyre gyakrabban inkább a számítógépüket választják a közös társasozás helyett. Az ő életüknek is része az internet, a tablet, az Xbox és a többi kütyü. Én semmi mást nem teszek, csak alkalmazkodom az igényeikhez. A játék szeretetét (úgy hiszem) már átadtuk nekik. Ez végig kíséri majd őket az életükön. Ettől sokkal többek lesznek így, mintha folyton játékos formában ugyan, de „erőszakosan” fejleszteni akarnám őket.

A bejegyzés trackback címe:

https://okosodjvelunk.blog.hu/api/trackback/id/tr3012991732

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.