Add ajándékba a játék és a tudás örömét!

Miért rángatjuk ki a gyereket a számítógép elől?

2017. június 12. - Okosodj Velünk

Nem tudom, hogy nálatok mi a helyzet, de nálunk a srácok imádnak a számítógépen játszani. Én meg persze – felelős szülőként – egyre-másra olvasom a cikkeket, hogyan is lehetne őket rávenni, hogy menjenek ki többször a szabadba?! Ám ma egy kicsit elgondolkodtam a kérdésen: miért is izélgetem őket folyton a számítógépezés miatt?

Tavaly mi is megosztottuk veletek az egyik blog bejegyzésünkben Sabina Meixner, a berlini Humboldt Egyetem Pedagógiai Pszichológiai Tanszékének tudományos munkatársának javaslatait a témával kapcsolatban. Biztos vagyok benne, hogy hogy egy kis kutatással egy csomó hasonló írást találnék még a neten. Az örökös számítógépezés ugyanis nálunk is akkut probléma, pedig mi még egy kifejezetten szerencsés család vagyunk: mióta legutóbb a szülőin felmerült a technika kérdésköre, azóta csak ámulok, hogy a mi gyerekeinket milyen könnyű rávenni egy kis szabadtéri programra.

Ahogy a szülők hajlamosak néha a bezzegelésre, úgy a gyerekektől is megkapjuk ezt számtalanszor. „Bezzeg a többi gyerek nem csak 1 órát játszhat a számítógépen naponta.” „Bezzeg a többi gyereknek van okostelefonja, csak nekünk nincs”. Bevallom őszintén, mostanáig ezt kicsit érzelmi zsarolásnak gondoltam, amíg a tanárnő a legutóbbi szülőin meg nem kért minket: jó lenne, ha szeptembertől már nem hordana néhány tanuló Apple Watch-ot az iPhone-jához az iskolába. Hogytessék? Hát ennyire le lennénk maradva?

figure.jpgOkostelefon, tablet, laptop - ma már szinte minden gyereknek van

A gyerekek a példákból tanulnak

„Mozdulj már ki a tévé elől!” – hallottuk sokszor gyerekkorunkban, majd a szüleink hazajöttek és leültek a kanapéra megnézni az esti sorozataikat. „Húzd már ki az orrod a monitorból!” – mondjuk a gyerekeinknek, majd hazaérve gyorsan felnézünk a facebookra, hogy megnézzük, hány lájkot kapott a legutóbbi posztunk. Ahogy a szüleinknél, úgy nálunk sem válik be, ha bort prédikálunk, de vizet iszunk.

A gyerekeknek a digitális világ már alap. Sőt, nekünk is az!

Webshopom van. Online lehet nálam rendelni, számítógépes lakberendezési látványterveket készítek, rendszeresen posztolok a blogra, a facebookra, figyelem a közösségi médiát… igazán trendi anyának érzem magam, aki lépést tart a korral. De sehol nem vagyok a gyerekeimhez képest, akik már ebbe születtek bele. A chatelés számukra ugyanolyan kapcsolattartás, mint amikor mi telefonálgattunk órákat a barátnőinkkel, vagy amikor lementünk a térre és a hintában ülve pusmogtunk. A közös online játék ugyanolyan, mint együtt rúgni a bőrt a grundon… naaaa jóóó, csak majdnem olyan :-)

Jó ez?

Nem tudom, nem vagyok sem gyerekpszichológus, sem viselkedéskutató. Attól még, hogy nekem „nem tetszik”, ebbe az irányba tart a világ, és ezt nem tudom megállítani. Ha a gyerekeimet eltiltom tőle, azzal csak annyit érek el, hogy kívülálló lesz a saját közösségében, kimarad valamiből, amiben mindenki más benne van. A srácok idén 11 évesek lettek. Szó szerint napról napra lesznek egyre okosabbak és kíváncsibbak; tudni akarnak mindent a világunkról. Szívesen ülnek körénk, ha komolyabb témákról beszélgettünk a vasárnapi ebéd után a nagyszülőkkel. Szívesen néznek velünk dokumentumfilmeket jelentősebb történelmi eseményekről. Örömmel csatlakoznak hozzánk, ha elkezdünk egy stratégiai társasjátékkal játszani. Cserébe én is tanulok tőlük pár új dolgot, amit a gépezés közben találnak a neten: új zenéket mutatnak (hmmm... és milyen jó zenéket!), megosztják velem a legújabb játék trendeket és vicces videókat, most már én is tudom, hogy ki az a „pamkutya” és kismillió dolgot tanultam meg tőlük a törpenyulakról :-) Ha úgy nézzük, akkor ez egy remek „biznisz”; megosztjuk egymással a technikai kütyüket és infókat cserélünk.

Szóval miért rángatjuk ki a gyereket a számítógép elől? Én azt vallom, hogy ne akarjuk mindenáron kirángatni a gyerekeket gép elől: ahogy nekünk is „létszükséglet”, hogy tartsuk a kapcsolatot másokkal, úgy szerintem őket is hagyni kell, hogy játsszanak, beszélgessenek, böngésszenek – a megfelelő keretek között. Hogy mi a megfelelő keret? Na, ennek is érdemes utána járni …