Add ajándékba a játék és a tudás örömét!

Segítség, elhagytam a gyerekeim!

2017. március 24. - Okosodj Velünk

A múltkori cikkben már meséltem róla, hogy milyen macerás tud lenni a logisztika 3 eleven, sportos gyerkőccel. Még büszkén meséltem is, hogy milyen szerencsések vagyunk, amiért sok segítségem akad, és a munkám is rugalmas, ezért szinte mindig mindent meg tudunk oldani… de ami a napokban történt, arra én sem számítottam!

Elhagytam a gyerekeim!

„Oké, Bernadett, nyugodj meg, ez nem a világ vége.” Mármint természetesen az lenne, ha végleg eltűntek volna, de szerencsére meglettek. Nem mentek ők sehova, ott vártak a sportpálya mellett, ahova elfelejtettem értük menni.
Azt hinné az ember, hogy a hármasikrekkel viszonylag könnyű az iskolás időszak, hiszen egy suliba, sőt, egy osztályba járnak, ugyanazok a tankönyvek kellenek nekik és ikrek lévén bizonyára mindenben egyformák: érdeklődésben, különórában is.

Nos, ez csak részben igaz.
Valóban vannak közös hobbijaik, de a 3 gyerek 3 egyéniség, és sokszor bizony eltérő dolgokra, és egy kis külön én-időre vágynak. Ezért előfordul, hogy délutánonként 2-3 helyről, 2-3 különböző különóráról kell őket összeszedni. Ez azért szép kis logisztika!
És ha emellett még a saját dolgom, vagy éppen az okosodjvelunk.hu is elszólít, akkor előfordul, hogy megfeledkezem néhány apróságról. Például a gyerekeimről.

Ezt a mai bejegyzést azoknak írom, akiknek lelkifurdalásuk van, valahányszor hibáznak. Szolgáljon a mai bejegyzés megnyugtatásul: szuperanyák csak a mesékben léteznek, és ott is nehéz dolguk van! A legtöbb, átlagos anyával (főleg, ha dolgozik, háztartást is vezet) időnként előfordul, hogy egy-egy dolgot nem teljesít tökéletesen.

Az én történetem

Egy különösen zsúfolt napon történt, amikor már előre tudtam, hogy rengeteg dolgom lesz: megkértem hát a nagymamát, hogy vigyázzon délután az unokákra. Örömmel el is vállalta, megbeszéltük a részleteket, mikort és hogyant, és én nyugodtan elindultam a dolgomra.
Amikor végeztem az ügyintézéssel, elégedetten indultam haza: lám, sikerült minden, amit mára beterveztem, nincs más dolgom, mint hazamenni, pihenni és a srácokkal foglalkozni.
Kipattantam a kocsiból, beléptem az ajtón, és szokatlan csend fogadott. Biztosan ismered az az érzést, amikor nesz sem hallatszik, csak a tévé szól halkan a szobából, de se gyerekzsivaj, se számítógép, sem a szokásos, játékkal járó zajok… Gyanús, nagyon gyanús! Rögtön meg is kérdeztem édesanyámat, hogy mi történt, hogyan vette rá a gyerekeket, hogy ilyen csendben legyenek?
- A gyerekeket? – kérdezte. – Hát itthon sincsenek!
- Akkor hol vannak?
- Nem tudom, arról volt szó, hogy te mész értük edzés után.

lost.jpgEkkor csapott belém a villám: úgy volt, hogy a srácokat én viszem haza edzés után! Mindent eldobtam, ami a kezemben volt és rohantam vissza a kocsihoz, és a legnagyobb megengedett sebességgel száguldottam vissza a fiaimért. Szerencsém van, hogy jó, talpraesett gyerekek, és türelmesen megvártak, közben elfoglalva magukat, így nem kellett értük még jobban aggódnom.

Azóta már meg is bocsátottak…

Engem sokáig rágott még a lelkiismeret furdalás, de a gyerekek „otthagyása” nem ritka jelenség: minden családban előfordul egyszer, hogy a gyerek valahol ott marad, vagy vásárlás közben kallódik el, de olyanról is hallottam, aki épp ellenkezőleg, otthon felejtette, és nélküle ment el az óvodába.
Így hát én is azon vagyok, hogy megbocsássak magamnak. Elvesztettem a gyerekeimet, egyszerre hármat is – ez is megvolt, többet már biztosan nem fordul elő……ugye?

Ők mindenestre nevetve mesélték el az apukájuknak, hogy milyen szerencsétlen voltam aznap. Másnap viszont őszintén megkérdeztem tőlük, hogy hogyan éreznek ezzel kapcsolatban; tudni akartam, hogy okoztam -e bármi "visszafordíthatatlant" a lelkükben. De csak annyit mondtak: Anya, tudtuk hogy jönni fogsz értünk. Soha nem hagynál minket cserben!

Neked van hasonló történeted? Hagytad el valamelyik családtagodat, vagy hagytak el téged gyerekkorodban? Írd meg a történeted, és merítsünk erőt egymás tökéletlenségeiből!