Add ajándékba a játék és a tudás örömét!

Hogyan motiváld a gyereket, ha nem akar tanulni?

2017. február 10. - Okosodj Velünk

Örök probléma ez, amivel bizonyára nemcsak én szembesülök nap, mint nap, hanem te is. Hogyan magyarázzam meg a gyerekemnek, hogy a tanulás elsősorban a saját érdeke, nem pedig az enyém? Hogyan magyarázzam meg mindezt egyszerre 3-nak? Nehéz kérdés, de már kidolgoztunk 1-2 hatékony praktikát, amivel a családi béke is megmarad. Ezeket osztom most meg veled, hátha nálad is beválnak!

Valljuk be: a tanulás nem mindig móka és kacagás. Sőt, általában nem az, főleg egy kisebb gyerkőcnek. Abszolút normális tehát, ha a gyereked nem akar egésznap a szobában ülni és leckét írni. Ám ha ez már a jegyein is megmutatkozik, az már komoly fejtörést okozhat. Ahelyett, hogy inkább a gyerek törné a fejét a leckén…

Nem muszáj mindent szeretni!

Először is le kell szögeznem: szerintem egy gyereknek nem kell minden tárgyból jónak lennie. Ha például nem megy neki a matek vagy a kémia (amivel nincs egyedül a világban, ugye…) és nem is érdekli, nem erőltetem rá. Ez viszont nem azt jelenti, hogy mindenből megbukhat, ami nem tetszik neki – épp ellenkezőleg. Mindenképpen érdemes megbeszélni egy minimum-szintet (például a 3-as átlagot), amit minden tantárgyból, még a nemszeretem-tárgyakból is teljesítenie kell.

Jó ötlet lehet, ha leülsz vele, közösen megbeszélitek dolgot, és megegyeztek valamiben. Így nem csak neked, hanem neki is tiszták lesznek a játékszabályok, és tudni fogja, hogy mihez tartsa magát.

Eddig szépen hangzik, ugye? A gyakorlatban viszont nem mindig működik ilyen egyszerűen a dolog, hiszen minden gyerek más, ráadásul bárkinek lehet rossz napja, vagy olyan időszaka, amikor egyszerűen semmi nem úgy sikerül, ahogy szeretné.

Ilyenkor nagyon fontos a motiváció. De mivel lehet motiválni egy gyereket, akit minden jobban érdekel, mint a suli? Még bonyolultabb a helyzet, ha több gyereked van: ilyenkor ugyanis gyakran nem csak saját magukhoz, hanem egymáshoz is hasonlítgatják magukat. Az eredmény pedig nem mindenki számára örömteli.

stormtrooper-1343877_1920.jpg

Három gyerek – háromféle motiváció

Itt van például az én példám: a három gyerekem három különböző világ, és ami működik az egyiknél, a másiknál abszolút hatástalan. Mindezt úgy, hogy gyermekeim hármas ikrek, tehát elméletileg nagyon-nagyon kellene hasonlítaniuk egymásra…

Dani például nagyon jól motiválható: bármilyen, számára értékes tárgy vagy program munkára ösztönzi. Amit elhatároz, azt meg is csinálja, és kész, nincs apelláta. Tanulás terén talán vele van a legkönnyebb dolgunk. A testvéreinél viszont már rafináltabb trükkökre van szükség.

Ricsi mostanában nehezen inspirálható: kicsit fáradtnak és lustának tűnik, a jutalmazás nem igazán motiválja, nála ezért most nem nyereménnyel ösztönzünk, hanem büntetéssel. „Ha nem javítod ki a matek egyest a héten, nem játszhatsz a számítógépen” – hangzik el néha. Normál esetben az ember idegenkedik ettől a módszertől, de sajnos van olyan időszak, amikor csak ez válik be nála: ilyen ez a mostani is. Persze nem szabad túlzásba vinni: a bünti mellett mi is mindig próbálkozunk, hogy megjutalmazzuk valamivel, hátha újra kedvet kap tőle.

Patrik ignorálja a sulit, úgy, ahogy van, talán őt a legnehezebb munkára bírni, ezért nála mindkét módszert használjuk egyszerre. Van, hogy a jutalmazás, van, hogy a büntetés válik be – mikor milyen kedve van. Vele az a baj, hogy számára nem hoz elég sikerélményt az iskola, ezért kedve sincs igazán a tanuláshoz. Mivel a testvéreivel egy osztályba járnak, Patriknál ez plusz problémát jelent: látja, hogy Daninak sokkal kisebb erőfeszítéssel is sikerül sikert elérnie, ez pedig még jobban kedvét szegi.

Nem (mindig) segít a versenyhelyzet

Nekem úgy tűnik tehát, hogy a versenyszellem nem feltétlenül ösztönző: van olyan gyerek, aki egyszerűen nem akar versenyezni senkivel, őt pedig ez az egész helyzet elkedvetleníti. Hogyan lehet vajon őt motiválni, jobb tanulásra ösztökélni?

Ha sem a jutalmazás, sem a büntetés nem válik be igazán, mi a megoldás? Szerintem ilyen esetben az a legfontosabb, hogy kiderítsd: mit szeret igazán csinálni a gyerek, mi az, amiben tényleg jó? Ha ez kiderül, valószínűleg sokkal könnyebb lesz sikerélményt szereznie és nemcsak a kudarcaira fog koncentrálni. Ebben a helyzetben a játékos tanulás beválhat; ha például szereti a kártyajátékokat (és jó is bennük), akkor a matekot vidáman lehet tanulni erre alkalmas kártyákkal, amely a legtöbb fejlesztő játékboltban beszerezhető.

A gyerekek ösztönzése nem könnyű dolog: sokszor nemcsak gyerektől, hanem helyzettől, tantárgytól, életkortól meg még ki tudja, hányféle dologtól függ. A lényeg, hogy ne várj el tőle többet, mint amire képes. Találjátok ki együtt (vagy ha nem együttműködő, akkor bizony neked kell kitalálni), hogy mi az a minimálisan elfogadható szint, amit elvársz tőle, és ezt mindenképpen csikard ki belőle. A többiben pedig hadd brillírozzon! Ha egyre több dologban ér el sikert, talán a nemszeretem- tárgyakból is jobban teljesít majd.

Mentés