Add ajándékba a játék és a tudás örömét!

Kik hatottak az oktatásra?

2016. június 03. - Okosodj Velünk

A múltkori cikkben már meséltünk 2 fantasztikus pedagógusról, akik újfajta, kreatív módon állnak az oktatáshoz, és nem félnek a dobozon kívül gondolkodni. Ma pedig beszéljünk olyan múltbéli alakokról, akik szintén mertek újat vinni az okításba, és akik jelentősen formálták a képzési rendszereket!

Az oktatási rendszer az évszázadok alatt számtalan reformon esett át. Megannyi ember hagyta “keze nyomát” a nevelés mikéntjén, voltak köztük jobbak és kevésbé jók, de egy biztos: nekik köszönhetjük, hogy kialakulhatott a ma ismert oktatási rendszerünk.

Mielőtt elmélyülnénk a múlt századok történéseiben, nézzünk szét egy kicsit a mai oktatási rendszerben!
Magyarországon a gyerekek 3 éves koruk betöltése után válnak óvodakötelessé: szigorú törvény utasít arra, hogy a gyermeket 3 éves kor után óvodába kell íratni. A régmúlt időkben azonban sokkal inkább a szükség szülte megoldás volt az óvoda…

kids.jpg

Milyen ma óvodásnak vagy iskolásnak lenni?

Az óvoda célja, hogy minden olyan szükséges készséget, képességet előkészítsen, kialakítson a gyermekekben, amelyekre később az iskolai tanulmányaik során szükségük lehet. Ez olyannyira komoly feladattá nőtte ki magát, hogy egy óvodai nap hemzseg a különböző fejlesztő foglalkozásoktól. Természetesen az is igaz, hogy mindezt ma már a lehető legjobban, a gyerekek igényeihez igazítva teszik, vagyis játékos formában. Azonban sok olyan szülő van, aki itt nem akar megállni, és számtalan iskola-előkészítő fejlesztésekre viszi a kicsit, nem is beszélve a megannyi sport- és művészeti különórákról. A mai óvodák, és ezzel együtt a szülők is erősen teljesítményközpontúvá váltak a régmúlthoz képest.

Fontos azonban megtalálni az egészséges egyensúlyt a játékos fejlesztés és a képzés között, hogy az valóban a gyermek előnyére váljon. Természetesen egy kis extra segítség, extra fejlesztés mindig jól jön, de ennél sokkal fontosabb, hogy a saját lehetőségeihez mérten, hozzá illeszkedő célokat alakíts ki.

De hogyan jutottunk el odáig, hogy már az óvodában teljesítményt várunk el a gyerekektől?

Ki nyitotta az első óvodát?

Ahogy már korábban említettük, az első óvodák megalakításának ötletét a szükség szülte. 1828-ban Brunszvik Teréznek köszönhetően nyitotta meg kapuját az első magyarországi óvoda. Érdekesség, hogy Brunszvik Teréz korántsem a tehetős polgárok csemetéinek álmodta meg az óvodáját, sokkal inkább a “züllésre ítélt” gyermekeknek kívánt fejlődési lehetőséget biztosítani.
Ebben az időszakban még nem teljes mértékben óvodaként funkcionáltak ezek az intézmények, sokkal inkább egy “kisgyermeknevelő” intézetként működtek. A mai átfogó, és komplex képességek helyett a tárgyilagos tudás átadása volt a cél mondókák és dalok segítségével. Brunszvik Teréz ötlete alapján 8 évvel később már vidéken is megjelentek az első kisdedóvó intézmények, ez pedig megteremtette az igényt arra, hogy megfelelő oktatásban részesüljenek a gyermekek gondozói. Ebből kifolyólag hamarosan megindult az kisdedóvó képzés is.

Az iskolák története

Az iskoláztatás fontossága és célja mindig is fontos volt, de a háttérben meghúzódó miértek és hogyanok sokat változtak az évszázadok folyamán. Számtalan törekvés volt arra, hogy egy egységes és átlátható rendszert alakítsanak ki az oktatás területén: ennek a folyamatnak az egyik legtevékenyebb alakja Eötvös József volt, aki az oktatás rendszerének teljes megreformálást tűzte ki célul. Egészen a 19. század közepéig az iskola fogalma szorosan összefonódott az egyházak tevékenységével, tanításaival, Eötvös Józsefnek azonban az volt a célkitűzése, hogy tisztázza, hogy az állam pontosan milyen szerepet tölt be az oktatás területén.

1868-ban nyújtotta be törvényjavaslatát, amely később az első népoktatási törvényként terjedt el. Ebben kimondták, hogy pénzbüntetés terhe mellet, minden szülő köteles 6 éves kortól iskolába járatni gyermekét. Az általa megírt törvényben már megjelentek az első javaslatok a hátrányos helyzetűek támogatására is: a rászorulók ingyen vehettek részt az oktatásban. Általa terjedt el az a szemlélet is, hogy mindenki az anyanyelvén tanulhasson. A tanítók képzésének továbbfejlesztésén túl létrehozta az úgynevezett iskolaszéket, amely egy kilenctagú testület volt, és a népiskolák felügyelete volt a célja. Ők feleltek a törvények betartásáért, és azok gördülékeny végrehajtásáért.

Ha az oktatás fejlődéséről beszélünk, akkor nem hagyhatjuk ki az egyik legfontosabb személyt, akit a legtöbben ma már talán hallásból biztosan ismernek: Klebersberg Kuno. A 20. század elején mindent megtett azért, hogy felszámolja az analfabetizmust, abban reménykedve, hogy egy tanult társadalom gazdasági fellendüléshez vezethet. Az 1. világháború alatt kidolgozta a népiskolai rendszert, amelynek kialakításához minden segítséget és támogatást meg is kapott 1925-ben.

3-5 kilométeres körzeteket alakított ki Magyarországon, minden körzetnek kötelessége volt létrehozni és fenntartani egy iskolát, akár saját költségén is.

Klebersberg Kuno törvénye új lendületet adott a hanyatló oktatásnak, miközben megteremtette a jelenlegi oktatási rendszerünk alapját is.

Habár jelenleg csak napjainkig látunk, de a gyerekek neveléséről szóló elvek folyamatos változásban vannak, akárcsak a világ, amiben nevelkednek. Fontos, hogy az oktatási módszerek mindig illeszkedjenek a gyerekek életéhez és felfogásához, így lehetővé téve, hogy boldog és tanult fiatalokká válhassanak.

És ha az iskola nem is képes ezt maximálisan megadni nekik, mi szülők is sokat tehetünk azért, hogy fenntartsuk a kíváncsiságukat és tovább fejlesszük képességeiket!

Mentés