Add ajándékba a játék és a tudás örömét!

Miért rángatjuk ki a gyereket a számítógép elől?

2017. június 12. - Okosodj Velünk

Nem tudom, hogy nálatok mi a helyzet, de nálunk a srácok imádnak a számítógépen játszani. Én meg persze – felelős szülőként – egyre-másra olvasom a cikkeket, hogyan is lehetne őket rávenni, hogy menjenek ki többször a szabadba?! Ám ma egy kicsit elgondolkodtam a kérdésen: miért is izélgetem őket folyton a számítógépezés miatt?

Tavaly mi is megosztottuk veletek az egyik blog bejegyzésünkben Sabina Meixner, a berlini Humboldt Egyetem Pedagógiai Pszichológiai Tanszékének tudományos munkatársának javaslatait a témával kapcsolatban. Biztos vagyok benne, hogy hogy egy kis kutatással egy csomó hasonló írást találnék még a neten. Az örökös számítógépezés ugyanis nálunk is akkut probléma, pedig mi még egy kifejezetten szerencsés család vagyunk: mióta legutóbb a szülőin felmerült a technika kérdésköre, azóta csak ámulok, hogy a mi gyerekeinket milyen könnyű rávenni egy kis szabadtéri programra.

Ahogy a szülők hajlamosak néha a bezzegelésre, úgy a gyerekektől is megkapjuk ezt számtalanszor. „Bezzeg a többi gyerek nem csak 1 órát játszhat a számítógépen naponta.” „Bezzeg a többi gyereknek van okostelefonja, csak nekünk nincs”. Bevallom őszintén, mostanáig ezt kicsit érzelmi zsarolásnak gondoltam, amíg a tanárnő a legutóbbi szülőin meg nem kért minket: jó lenne, ha szeptembertől már nem hordana néhány tanuló Apple Watch-ot az iPhone-jához az iskolába. Hogytessék? Hát ennyire le lennénk maradva?

figure.jpgOkostelefon, tablet, laptop - ma már szinte minden gyereknek van

A gyerekek a példákból tanulnak

„Mozdulj már ki a tévé elől!” – hallottuk sokszor gyerekkorunkban, majd a szüleink hazajöttek és leültek a kanapéra megnézni az esti sorozataikat. „Húzd már ki az orrod a monitorból!” – mondjuk a gyerekeinknek, majd hazaérve gyorsan felnézünk a facebookra, hogy megnézzük, hány lájkot kapott a legutóbbi posztunk. Ahogy a szüleinknél, úgy nálunk sem válik be, ha bort prédikálunk, de vizet iszunk.

A gyerekeknek a digitális világ már alap. Sőt, nekünk is az!

Webshopom van. Online lehet nálam rendelni, számítógépes lakberendezési látványterveket készítek, rendszeresen posztolok a blogra, a facebookra, figyelem a közösségi médiát… igazán trendi anyának érzem magam, aki lépést tart a korral. De sehol nem vagyok a gyerekeimhez képest, akik már ebbe születtek bele. A chatelés számukra ugyanolyan kapcsolattartás, mint amikor mi telefonálgattunk órákat a barátnőinkkel, vagy amikor lementünk a térre és a hintában ülve pusmogtunk. A közös online játék ugyanolyan, mint együtt rúgni a bőrt a grundon… naaaa jóóó, csak majdnem olyan :-)

Jó ez?

Nem tudom, nem vagyok sem gyerekpszichológus, sem viselkedéskutató. Attól még, hogy nekem „nem tetszik”, ebbe az irányba tart a világ, és ezt nem tudom megállítani. Ha a gyerekeimet eltiltom tőle, azzal csak annyit érek el, hogy kívülálló lesz a saját közösségében, kimarad valamiből, amiben mindenki más benne van. A srácok idén 11 évesek lettek. Szó szerint napról napra lesznek egyre okosabbak és kíváncsibbak; tudni akarnak mindent a világunkról. Szívesen ülnek körénk, ha komolyabb témákról beszélgettünk a vasárnapi ebéd után a nagyszülőkkel. Szívesen néznek velünk dokumentumfilmeket jelentősebb történelmi eseményekről. Örömmel csatlakoznak hozzánk, ha elkezdünk egy stratégiai társasjátékkal játszani. Cserébe én is tanulok tőlük pár új dolgot, amit a gépezés közben találnak a neten: új zenéket mutatnak (hmmm... és milyen jó zenéket!), megosztják velem a legújabb játék trendeket és vicces videókat, most már én is tudom, hogy ki az a „pamkutya” és kismillió dolgot tanultam meg tőlük a törpenyulakról :-) Ha úgy nézzük, akkor ez egy remek „biznisz”; megosztjuk egymással a technikai kütyüket és infókat cserélünk.

Szóval miért rángatjuk ki a gyereket a számítógép elől? Én azt vallom, hogy ne akarjuk mindenáron kirángatni a gyerekeket gép elől: ahogy nekünk is „létszükséglet”, hogy tartsuk a kapcsolatot másokkal, úgy szerintem őket is hagyni kell, hogy játsszanak, beszélgessenek, böngésszenek – a megfelelő keretek között. Hogy mi a megfelelő keret? Na, ennek is érdemes utána járni …

A bejegyzés trackback címe:

http://okosodjvelunk.blog.hu/api/trackback/id/tr3112587881

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben.

Androsz · http://migransozo.blog.hu 2017.06.15. 08:05:30

"miért is izélgetem őket folyton a számítógépezés miatt?"

Azért, mert ösztönből is tudod, hogy azért kellett napi egy tornaórával bővíteni a munkanapjukat, hogy ennyivel rákényszerítsék őket egy kicsike testmozgásra. Ami nélkül rosszul fejlődik a csontozat, korcs izomzatuk lesz, fájni fognak az ízületeik, kicsi marad a tüdőkapacitásuk, az állandó görnyedés miatt rosszul lélegeznek és elégtelen az agyuk oxigénellátása. Többek között. Harminc-negyven évvel ezelőtt is mindenfelé lógott a gyerek, de a társasági életet nem egyszer egy játszótér mászókáján kepeszkedve vagy a fal élén egyensúlyozva töltötték, közvetlen látó- és hallótávolságban, és nem smiley-kkal kellett jelezni, hogy az illető éppen felnevetett. A fiúk fociztak, a lányok ugróköteleztek, "gumiztak", fallabdáztak (az nem a squash, dehogy), továbbá bújócskáztak, bringáztak, a kisebbek minden érdemleges ok nélkül futkároztak. Az iskolában a szünetben vagy azonnal előkerült a foci, vagy fogóztunk. Ma a szünetben megnézik a telefonjaikat, hogy ki hány szmájlit küldött válaszul az ő szmájliikra. Szóbeli feleltetés nincs, a szünetben, óra után nem beszélgetnek, nem olvasnak, így aztán zavarba jönnek, ha egy kerek mondatot meg kell fogalmazniuk, vagy meg kell érteniük egy olyan mondatot, amely hosszabb egy SMS-nél.

Mindez azért van, mert belepistultak a mobilokba, számítógépekbe. Nem véletlenül, mert őrült nyomás alatt vannak a reklámok és a gyártók kínálata miatt. Emiatt nem érik utol magukat, stresszelnek, piti ostoba civakodásokon pánikolnak, későn és zaklatottan fekszenek le, másnap energiaitalokkal próbálják (végtelenül buta módon) életben tartani magukat.

Olyan gyerekek közelítenek a felnőttkorhoz, akik őszintén hiszik, hogy bloggerkedésből, videócsatorna üzemeltetéséből, sőt, valamelyik számítógépes játékban szerzett gyakorlatukból fognak megélni. (Becsszóra!) El sem tudják képzelni, hogy a megélhetésért esetleg söpörni, ládát pakolni, szerszámokat, egyáltalán a két kezüket használni is kellhet. Úgy gondolják, hogy őket majd kreatív középvezetőként fogják alkalmazni. Hogy milyen témakörben, az nekik mindegy, hiszen még nem ismerik azt, hogy milyen dolog érteni valamihez.

Ezt a bezárult függőséget próbálod megbillenteni. Nem a szórakozást és nem is a számítógép lehetőségeivel való ismerkedés lehetőségét próbálod elvenni, hanem másra cserélni azt, ami már ezen is túlmegy. Nagyon jól teszed. Ha sikerül, a gyereked többé-kevésbé ép felnőtt lehet, aki eltarthatja magát, és majd bennünket is, és többé-kevésbé ép gyerekeket tudnak felnevelni.

Haloperidol 2017.06.15. 08:05:42

Én 40 éves programozó vagyok, és a gyerekeim gépidejét nulláig korlátoztam hat éves korig, nem is nyúltak hozzá érdemben semmilyen digitális eszközhöz.
Utána házi feladatot csinálhattak rajta.
Szociális médiában (fb) nincsen account 13 éves korig, betartva a fb szabályokat. most már, 9 évesen pár, általam hasznosnak ítélt játékkal pl Scratch játszhatnak, de semmiféle időrabló baromság nincsen, egyszerűen letiltom. Amúgy is csak linuxos gépek vannak otthon, azokon korlátozott a játék kínálat.
Ha én felnőtt fejjel meg tudtam tanulni ezt, akkor ők sem maradnak le semmiről.
Nem veszem észre, h szociálisan elszigeteltek lennének a gyerekeim, csak mert nincsen okostelefon és fb accnt 7, 10 és 12 évesen. Rengeteg barátjuk van, sportolnak, beszélgetnek, ottalvós bulikba mennek, ugyanúgy, ahogyan mi is.
Viszont a 10 éves fiam érdeklődik a programozás iránt, együtt bütykölünk raspberry pi-ből érdekes dolgokat, pl tavaly otthoni szervert csináltunk.